Palágyi István több mint tizennégy évet töltött el a Groupama Tanpálya „szolgálatában”, s most a nagyon is aktív évek után tiszteletbeli instruktorrá avanzsált. Korábban dolgozott tanárként, jó néhány évet töltött el az ORFK Közlekedésrendészeti Főosztályán, szóval amit a baleset-megelőzésről tudni érdemes, azt ő tudja. Instruktor-szerepkörben már nem láthatjuk ugyan, de aki azt hiszi, hogy most hátradől a székében, nagyon téved. Palágyi Istvánt múltról, jelenről jövőről kérdeztük.
Egy kis múltidézésre kérném: elárulná, hogy annak idején miként került a Tanpályára?
Éppen valami rendezvényt szerettem volna vinni a Tanpályára, amikor találkoztam Nádasdi Jánossal, aki akkor az intézmény ügyvezetője volt, és mondta, hogy sajnos kevés instruktora van. Mondtam, hogy én tudok egy megbízható embert, nagyon jól ismerem és szeretne is ide jönni… Én vagyok az!
Mit válaszolt?
Nevetett, és azt mondta, hogy küldjem el az önéletrajzomat. Elküldtem. Abban benne volt, hogy van oktatói bizonyítványom, hogy húsz évet töltöttem el a gyerekek biztonságos közlekedésre nevelésével, sőt, versenyeken is indultam velük, s nagyon jó eredményeket értünk el. Úgy alakult, hogy mire a felvételi beszélgetésre elmentem, már Dancsó Pali volt az ügyvezető, de ő is örömmel fogadott és jó munkát kívánt.
Hogy kezdett?
Pesoldt Feri volt a vezető tréner, akivel évekkel korábban már találkoztam, amikor kötelezően elvégeztem egy tréninget a Tanpályán. Megmondom őszintén, nekem az már akkor is nagyon tetszett, arra gondoltam, így kell ezt csinálni. És nem gondoltam másként akkor sem, amikor már munkatársként tértem vissza. Beleszerettem ebbe az egészbe.
A helyszín rabul ejtette?
Igen, hiszen a Tanpálya gyönyörű helyen van, itt tiszta a levegő, a pályák nagyon jók, ami pedig a biztonságos közlekedésre nevelést, az oktatást illeti, azt mindig is szerettem. Tetszett, hogy mindazt, amit a balesetek elemzése közben megtanultam, gumiabroncsról, vészhelyzetekről, s azok megelőzéséről, elhárításáról, itt átadhattam a tréningek résztvevőinek. Ezzel egyébként olyan tapasztalatot tettünk közkinccsé, amely akár életeket is menthet.
Könnyen beilleszkedett a rendszerbe?
Körülbelül két évig kerestem a helyemet, de akkor azt mondta nekem Kőrös András vezető instruktor, hogy azért vagyok különleges eset, mert mind az elméleti, mind a gyakorlati oktatás során az derül ki, hogy én baleset-megelőzés centrikus vagyok. Ebből könyvet is írtam, amely 46 ezer példányban jelent meg, és amelyben olyan hétköznapi problémákra hívom fel a figyelmet, amelyek nem találhatók meg a KRESZ-könyvekben.
Hány sofőr pallérozódott a keze alatt?
2012-ben 800 tréningen voltam túl, akkor ezért kaptam kitüntetést, de azóta már majd’ 900-nál tartok, ami átlagos tízfős részvételi aránnyal számolva körülbelül kilencezer embert jelent. Büszke vagyok erre, mert itt kifejezetten a baleset-megelőzésre koncentrálunk, vagyis a Tanpályán konkrét életmentés zajlik. Ez a jól átgondolt pályarendszer tényleg alkalmas arra, hogy a vészhelyzeteket szimuláljuk, s hogy amikor élesben történnek, megelőzzük.
Azt az irányvonalat képviseli, hogy kevés, de lényegre törő információt kell átadni a tréningek résztvevőinek, vagy szeret inkább többet beszélni?
Én folyamatosan beszéltem, mert szerintem a több információból több meg is marad, s ezeknek a tréningeknek pont az a lényege, hogy azonnali visszajelzést adunk a résztvevőknek. S nem csupán arról, ami a pályán történik, hanem hasznos információkat a gumiabroncsokról, a biztonsági övről, hiszen a prevenciónak éppen az a lényege, hogy te mit tegyél meg a saját biztonságod érdekében.
Tudom, hogy egyszer mindennek vége szakad, de ha jól hallom a hangján, hiányozni fognak önnek a vezetéstechnikai tréningek…
Nagyon! De továbbléptem abban az értelemben, hogy egy oktatási anyagokat készítő cég felkért, hogy lektoráljak egy – az erdélyi magyarok számára készített számítógépes KRESZ-anyagot, amely segíti a közlekedési szabályok elsajátítását. Nagy munka, de már most tíz darab A4-es papírt írtam tele. Próbálok minden apró részletre figyelni, hogy tökéletes legyen. Még nem is végeztem ezzel a romániai magyaroknak készülő szakanyaggal, és már újabb lektorálási anyagot kaptam, ami a közlekedésre neveléssel foglalkozó pedagógusok számára készül, mint auditálásra váró,- és rövidesen megjelenő módszertani anyag.
Búcsúzásképpen pedig csak annyit mondanék: biztonságos és balesetmentes közlekedést kívánok!
