A Formula–1-es Magyar Nagydíj sportszakmai vezetői, Faluvégi Péter versenyigazgató és Szamos Miklós, a verseny korábbi sportszakmai szervezője az első futamtól napjainkig végigélték, tevőlegesen alakították az autós gyorsasági vb-sorozat magyarországi történetét. De a rengeteg emlékük közül mit emelnének ki legszívesebben, mire a legbüszkébbek ők maguk? Két karakteres vezető, nyolc kérdés.
1. Mi volt a szerepe az első Magyar Nagydíjon?
Faluvégi Péter: Posztos versenybíró voltam, az ötös posztnak voltam a vezetője. Zászlójelekkel és rádión kommunikálva kellett információkat adnom, továbbadnom és beavatkoznom.
Szamos Miklós: Hivatalos beosztásom szerint versenyigazgató-helyettes voltam, vagyis én lehettem Zsembery Jenő jobbkeze. De akkor már két éve foglalkoztam a pályával, annak építésével.
2. Mi volt a legemlékezetesebb Formula–1-es kalandja?
Faluvégi Péter: Számtalanszor elmeséltem már, de ennyi év távlatából is ez a legkedvesebb emlékem. Vezethettem Ayrton Sennának. Akkoriban a brazil klasszis volt a versenyzők képviselője, s egyik este, amikor már igen későre járt, feljött hozzánk, hogy ki kellene mennie a pályára, nem vinné-e ki valaki? Már akkor is az volt a szabály, hogy senki sem mehet rá a pályára, a pilóták sem, úgyhogy hivatalos segítséget kért. A vékony srác a kockás ingében, egyszerű farmerjében olyan jelentéktelennek tűnt, mint mondjuk egy takarító. Persze kapva kaptam az alkalmon, és a szolgálati autóval végigvittem a pályán, persze vigyáztam rá, mint a hímes tojásra. Érdekes volt, mert ahogy vezettem, láttam rajta, azokat a pillanatokat is felhasználja arra, hogy memorizálja a pályát.
Szamos Miklós: Két Ayrton Sennával kapcsolatos emléket is őrzök, aki tényleg imádnivaló ember volt. Az első versenyzői érdekképviselet vezetőjeként fellépett a pályák biztonságosabbá tételéért is, így részt vett a pályaátvételen, végiggyalogolt velem a ringen, és szóvá tett mindent. Túl simának és túl homokosnak találta az aszfaltot – akkoriban, a kilencvenes évek elején még a mogyoródi dombság homokját a pályára hordta a szél, nem sikerült megkötni a környező növényzettel. De azt elismerte, hogy nagyon technikás a pálya vonalvezetése, itt csak az nyerhet, aki tud vezetni. Aztán amikor Ecclestone úr meghívására a Monacói Nagydíjra tapasztalatszerzésre utazó magyar delegáció tagjaként ismét találkoztunk, együtt reggeliztem vele. Ahogy kijöttem a parkolóból a belga barátommal, észrevett, integetett nekem, és leültetett az asztalához. Nagy megilletődöttségemben alig bírtam egy croissant-t legyűrni a torkomon.
3. Miből adódott a legnagyobb konfliktusa a versenyzőkkel?
Faluvégi Péter: Jó régen történt, hogy az FIA betonhurkák lefektetését írta elő nekünk azért, hogy megakadályozza a kanyarlevágásokat. Akkoriban még nem létezett szimuláció, gondosan megtervezett rázókövek, így intuícióból kellett dolgozni. Nos, ezek a betonhurkák talán túl nagyra sikerültek, és David Coulthard az első edzésen iszonyatosan nagyot bukott miattuk, a padlólemeze millió részre szakadt, az autója alkatrészei röpködtek jobbra-balra. Végül Coulthard nem túl baráti hangot megütve beszélt nekünk a problémáról, aminek következményeként egész éjjel betonvágóval köszörülhettük vissza a hurkákat a pálya teljes területén.
Szamos Miklós: Nem emlékszem, hogy Formula–1-es versenyzővel bármilyen konfliktusom lett volna. Hozzá kell tennem, hogy a nemzeti sportszakmai szakemberek szinte alig érintkeznek a versenyzőkkel, ez a nemzetközi rendezvényigazgató dolga.
5. Mi volt az a helyzet, amikor a legnehezebb volt igazságos döntést hoznia?
Faluvégi Péter: Minden döntés igazságtalan, mert valakit hátrányba, valakit előnybe hoz. A safety car, a biztonsági autó pályára küldése gyakorlatilag mindig igazságtalan helyzetet teremt, mert nemhogy konzerválná az állást, megváltoztatja a verseny menetét, hiszen a kemény munkával felépítgetett előnyöket eltünteti. Ezért csak azt tudom mondani, a döntések meghozatalánál arra kell törekedni, hogy senki se jusson jogtalan előnyhöz.
Szamos Miklós: Rengetegszer kerültem döntéskényszerbe, mert amellett, hogy a Magyar Nagydíj versenyigazgató-helyettese voltam, 1996-tól az MNASZ alelnökeként majd elnökeként is dolgoztam. De a Formula–1-nél maradva, a Hungaroring Sport Zrt. akkori elnöke, Palik László amellett, hogy sportvezetőként dolgozott, autóversenyzett is, tereprali-versenyzőként a Dakar-ralin is indult. Noha csak áttételesen volt a főnököm, kikövetelt tőlem egy MNASZ elnöksége előtti, rendkívüli meghallgatást, miután egy tereprali magyar bajnoki futamon sérelem érte. Ma is szégyellem, hogy ebbe belementem.
6. Mire a legbüszkébb a Hungaroring harmincéves múltjából?
Faluvégi Péter: Egyrészt arra, hogy amikor átvettem Zsembery Jenőtől a Magyar Nagydíj történetének tizedik évében a versenyigazgatói posztot, az azt követő két év alatt sikerült elérni, hogy már nem kellett külföldi beavatkozó csapatokat a Hungaroringre hívni. Úgy véltem, hogy amit meg tudnak csinálni a kétségkívül több tapasztalattal felvértezett németek, csehek, azt mi is. Szívós munka kellett hozzá, hogy elhitessük a külföldi csapatokkal: jól, megbízhatóan dolgozunk. Másrészt pedig a csapatra, vagyis arra vagyok nagyon büszke, hogy 2015-ben a Hungaroring sportbírói gárdája megkapta az FIA-nál az év legjobb sportbírói csapata kitüntetést, majd Szamos Miklós 2016-ban az év személyisége megtisztelő címet kapta az FIA-tól.
Szamos Miklós: Magára a Hungaroringre és az ott dolgozó sporttársakra. Többen a kezdetektől, a bölcsőtől itt vagyunk, s mint az apa a gyerekét, segítettük lábra állni, nőni, kiteljesedni, önálló életet kezdeni. A legtöbb pályán már a kezdeti időben is hivatásos szakemberek dolgoztak világszerte a világon, mi még szívből, önzetlenül, csupán a sport szeretete miatt tettünk mindent. Arra pedig különlegesen büszkék lehettünk, hogy az első, 1986-os nagydíj után megkaptuk az FIA-tól a legjobb rendezés besorolását. Létezett 1989-ig egy hivatalos FIA-ponttáblázat, amely alapján értékelték a futamokat. A tizennégy oldalon felsorolt standardgyűjteményen, mint egy kérdőíven, végighaladtak az FIA tisztségviselői, és pontoztak. Mi kaptuk már az első évben a legtöbb pontot. Ezért a sikerért nem adtak gyönyörű trófeát a szezon végén, de a kétezerkettes legjobb rendezés esetében ilyet is kaptunk. Ezek óriási elismerést jelentettek. Személyes munkám elismeréseként, 2016. év végén megkaptam az FIA-tól „Az év kiemelkedő tisztségviselője” (Outstanding official of the year) díjat, amit évente csak egy ember kaphat meg a világon. A magyar szövetség javaslata mellett Charlie Whiting támogatta jelölésemet. Hát erre vagyok talán a legbüszkébb.
8. Mivel lenne elégedett tíz év múlva?
Faluvégi Péter: Még élünk akkor? Jó lenne, ha tíz év múlva nem lennék szellemileg az időskor áldozata, s még számítanának a véleményemre. Magyarán boldog lennék, ha még tíz év múlva is kikérnék a véleményemet, és valóban tudnék is segíteni, mert sikerülne megfelelő szellemi állapotban maradnom.
Szamos Miklós: Én már átadtam a helyemet a jövendő generációnak. Elégedett vagyok, hiszen ők is nemzetközileg elismert munkát végeznek. Nagy büszkeséggel töltene el azonban, ha még 10 év múlva is lenne Magyar Nagydíj, sőt szeretném, ha ez a pálya, a gyermekünk, megérné az 50 futamot megszakítás nélkül.
