Baumgartner Zsolt 17 éve ezen a napon szerepelt először Formula–1-es futamon: a Magyar Nagydíjon az ő nevét skandálta a közönség, és hatalmas eseményként élte meg mindenki, hogy magyar versenyzője van a száguldó cirkusznak.
Persze, hosszú út vezetett idáig a gokartozástól a különböző formulaautós kategóriákon át.
Sok lemondás, sok küzdelem.
Baumgartner nyolcéves korában járt először a Hungaroringen, s az édesapja attól kezdve minden évben elvitte a magyar versenyre, a Gold-lelátón ült, és imádta hallgatni az autók hangját. Mansell és Patrese volt abban az időszakban a kedvence, a Magyar Nagydíjjal pedig csak egy-két jelentősebb válogatott futballmeccs érhetett fel az ő értékrendje szerint.
De térjünk vissza a nagy napra, amikor bemutatkozhatott az F1-ben!
„Reggel kilenc után nem sokkal csörgött a telefonom. Még otthon voltam, mert aznap csak délután lett volna dolgom a pályán, a Formula–3000-es versenyen. Amikor hallottam a hírt Firman balesetéről, arra gondoltam, hogy talán… Aztán arra, hogy biztos nem. De azért elindultam a pályára. És amikor odaértem, egyre inkább érződött a környezeten, meg a történéseken, mindenki azt akarja, hogy én azon a hétvégén bemutatkozzak a Formula–1-ben. Mire feleszméltem az események áradatából, már vasárnap volt, és következett a nagydíj, és azt mentálisan nem volt könnyű elviselni, főleg úgy, hogy én hiba nélkül akartam végigvinni azt a versenyt.”
És ez még a csapat dolgát is megnehezítette. Annak ellenére, hogy nekik megvolt a megszokott, kidolgozott protokolljuk a rajtprocedúrára, őket is megérintette az a felhajtás, ami Baumgartner körül zajlott. Rajtuk is nagyobb volt a megfelelési kényszer.
„Óriási élmény volt. Nagyon kevesen mondhatják el magukról, hogy hazájuk nagydíján mutatkoztak be a Formula–1-ben, legfeljebb az ausztrálok. És nekem megadatott a lehetőség, ráadásul egy olyan nagy múltú, tradicionális csapattal, mint a Jordan, amely rengeteg újonc pilótát adott a mezőnynek” – mondta Baumgartner, majd a kérdésre, hogy annak idején miért szeretett bele az autósportba, elmondta, elsősorban a sebesség, másodsorban a profizmus miatt, ami a sportágat körülveszi. A csapatmunka. Az, ahogyan az ember fokozatosan végigjárja a lépcsőfokokat a kisebb kategóriáktól egészen a Formula–1-ig. És persze a sikerek, amelyeket a száguldó cirkuszig vezető úton elért, csak fokozták a lelkesedését.
