Hideg volt, esett az eső és fújt a szél, ennek ellenére 35.000 ember tombolt a Hungaroringen (a két nap alatt pedig összesen 43 ezren szurkoltak a magyar F1-es pályán). Az első futam után ugyan néhányan szomorúan hazaindultak (miután Michelisz Norbert autója elfüstölt rögtön a felvezető körben), de ők bánhatták, mert a második verseny parádés küzdelmeket hozott, amelyen a Honda gyári csapatának magyar versenyzője látványos előzésekkel fűzte át magát a mezőny nagy részén, s bár végül az utolsó körben egy technikai hiba miatt a hatodikról a 10. helyre csúszott vissza, senki sem neheztelt rá. Mert a túraautó-világbajnokság hazai futamán ezúttal is szívét-lelkét kitette az aszfaltra. Ja, és itt említsük meg nyomban, hogy a Zengő-csapat fiatal pilótája, Ficza Ferenc is megszerezte élete első világbajnoki pontjait. Neki ez olyan volt, mint egy megvalósult álom…
De nézzük sorban az eseményeket!
Az első verseny előtt egyperces néma gyásszal tisztelegtek a szombaton elhunyt örökös magyar ralibajnok, Ferjáncz Attila emléke előtt. A korábbi legendás versenyző fia, András is eljött a megemlékezésre, és a Hungaroring vezetőivel, a sportszakma képviselőivel, valamint a korábbi és jelenlegi versenyzőkkel együtt felálltak a rajtrács elejére, ahová letették Ferjáncz sisakját, és azt állták körbe. Az autósportot értő és szerető közönség a néma gyász után ütemes tapssal búcsúzott a bajnoktól.
Következett a túraautó-világbajnokság nyitóversenye, amelyen, azt gondoltuk, már az öröm ad majd okot a tapsra, nem pedig az emlékezés. Végül így is lett, de sajnos nem Michelisz Norbert sikerének szólt a tombolás, mert az ő Hondája a felvezető körben elfüstölt.
„Talán ez volt a leginkább csalódást keltő pillanat az életemben. Hihetetlenül rossz érzés volt itthon, hazai közönség előtt technikai hiba miatt kiállni, egyelőre nehéz is túltenni magam rajta. Amikor beszálltam a darus kocsiba, beszéltünk arról, hogy sok szép pillanatom volt itthon, előbb-utóbb kellett jönnie egy rossznak is” – mondta Michelisz, aki akkor még nem tudta, készen lesz-e a turbó hibája miatt megálló autója a második versenyre, de nagyon remélte, hogy igen.
Közben nem csupán a futamgyőztes Mehdi Bennani ünnepelt (a maroknyi marokkói küldöttséggel együtt), hanem Ficza Ferencz is – méghozzá az első világbajnoki pontjait, amelyeket a kilencedik helyének köszönhetett.
„Elképesztően boldog vagyok, azt hittem, leghamarabb jövőre szerzek pontot a világbajnokságon, ehhez képest itthon, hazai közönség előtt megszereztem őket. A siker titka ezúttal az volt, hogy nagyon óvatosan mentem, és néhány versenyzőtársammal ellentétben vizes gumikon, de még így is rettenetesen csúszott a vizes aszfalt, a futam felétől olyan érzésem volt, mintha jégen mentem volna” – mondta Ficza, aki nem gondolta, hogy kerül ennél még nehezebb helyzetbe is.
Pedig került.
Nem is sokkal később, már a második futamon. A hideggel dacoló közönség mámorosan ünnepelte a rajtrácsra felálló Micheliszt, de az eleredő esőt nem űzhette el. A futamot végül megnyerő José María López pályafutása egyik legnehezebb, ha nem a legnehezebb versenyének nevezte a vasárnapi másodikat.
Márpedig ha egy kétszeres világbajnok ezt mondja (és ha a négyszeres világbajnok Yvan Muller – aki az idén először állhatott dobogóra – közben helyesel), akkor abban lehet valami.
S hogy mi történt ezen a nagyon nehéz futamon a magyarokkal?
Michelisz, ugye, a szerelés miatt az utolsó rajthelyről indulhatott, és ez lehetett volna élete versenye, ha…
Ha a Honda felfüggesztése nem törik el már rögtön a verseny elején, és ennek nem lesznek kellemetlen következményei a leintés előtt nem sokkal.
„Az első kanyarban kívülről kellett előznöm a sort, aztán a kettes szektorban is kialakult egy-két koccanás, és attól kezdve ferde volt a kormány, éreztem, hogy gond van a felfüggesztéssel. De nem aggódtam, mert nem romlott az autó állapota, stabil volt. Az utolsó másfél körben azonban éreztem, hogy valami kezd elromlani, de nagyon. Utóbb kiderült, a bal hátsó felfüggesztés tört el” – mondta Michelisz, aki így a hatodik helyről a tizedikre esett vissza. Pedig nagyon megérdemelte volna azt a hatodik pozíciót, hiszen lélegzetelállító előzésekkel lopta magát folyamatosan egyre előrébb és előrébb – megküzdött minden egyes méterért.
